Leírás
Sokszoros karrierváltóként tudom, hogy milyen nehéz még szerető családban felnőtt gyerekként is megtalálni a számunkra legmegfelelőbb utat. Én végül a gyerekkori álmomat valósítottam meg a lakberendezéssel, de az, hogy csupán 36 évesen mertem belevágni ebbe a vállalkozásba, részben az egészen addig elkísérő önbizalomhiányomnak volt köszönhető.
Hosszú út vezetett ugyanis odáig, hogy elhiggyem, van tehetségem és ügyességem is hozzá, és hogy mostanra úgy ismerjenek az ügyfelek, hogy tűzön vízen át képviselem az ő érdekeiket és együtt kihozzuk a lehetőségekből a maximumot.
Tudom milyen, ha egy gyereket egy közösségben bántanak, és azt is, hogy az állami gondozott gyerekek még inkább ki vannak téve a közösség ítélkezésének . Ezért azt gondolom, ha az AlapÍtvány munkájának, önkénteseinek köszönhetően csak egy icipicivel több önbizalmat kap minden gyerek, akikkel foglalkoznak, már megérte minden fáradozás. Nagyon tetszik az Alapítvány küldetése, hogy az állami gondozásban élő gyerekeknek mellé mentorokat, tündér keresztszülőket állítanak, akikre az élet nehéz döntéseikor számíthatnak, ötleteket adhatnak egy-egy „hogyan tovább” esetén, vagy akik csak szimplán példát mutathatnak számukra. Hiszem azt, hogy mindenkiben van tehetség, csak meg kell találni, mi az. Annak a tudata pedig kihatással lehet akár az élet többi területére is.
A csepeli gyermekotthon felújításának vagyok a projektmenedzsere, amivel szintén egy régi álmomat valósítom meg. Kihívásnak sem utolsó megnézni azt, mit lehet adományokból és minimál költségvetésből kihozni, de nagyon hiszek benne, hogy a lakókörnyezetünk nagyon nagy hatással van az életünkre, és szeretném, ha ezeknek a gyerekeknek tudnánk egy kicsivel kellemesebb, inspirálóbb, otthonosabb életteret biztosítani.
Fun fact: felnőtt fejjel kezdtem el vívni is, és a vívóklubbnak köszönhetem a férjemet 
